( Ámor hinta-palintázik, és kiszemelt )
Ismerős vagy rég, tetszel piszkosul,
Szívemben a szerelem újra lángra gyúl.
Utoljára amikor láttalak,
Lelkem fülembe ültette suttogó hangodat.
Darabonként rabolgatod szívemet,
De szólni nem, csak méregetni mertelek.
Később közelebb léptem,
Közben arcodat néztem.
Hangod akkor belém markolt,
Szívemre lángnyelveket karcolt.
Vagy Ámor, s nyila eltévedt,
És tétova lelkemen esett merénylet?
Rabold el szívemet,
Had ízleljem meg szerelemedet,
Forró-e, vad tüzes,
Jeges hideg, vagy üres?
A szerelem éledő lángja-e amit szítasz bennem,
Engeded-e, hogy vágyaidat átöleljem?
Mert ha igen, adj jelet, simogass szemeddel,
Megyek, rohanok, átölellek, ezerrel.
Ha még sem, velem ne játssz, csalódni fájna,
Ámor hiába itt, nem hinta-palintázna.