Festettem szívemben gyönyörű álmot,
De eloltottad bennem a lobogó lángot,
Fáradt szavad kettétörte a varázslatot,
S a lelkembe égette kedves mosolyod.
Újra hinni vágytam egy szebb jövőben,
Lobogott megint lángja a szerelemnek,
Fürödtem volna szemednek ezüstjében,
Hogy elmerülve benne, új életre keljek,
De ma már önmagam keservét feledve,
Látom nevetésed mögött a könnyeidet,
S minden vágyam, hogy boldog lehess.
Átfestettem szívemben gyönyörű álmom,
Mert alkut kötöttem Istennel: barátságod,
Szereteted az enyém, s feledem bánatom,
Ha reggelenként láthatom szép mosolyod.