Egy felhőtlen nap, akkor
Mint ifjú lánynak homloka
Kit kínszenvedés nem zavar...
Suttogó Angyalok földre szálltak
Lengedezésük virágok között, s dúdolatuk kórusban.
Mint csipke emelkedett víznek felszínéről
Magasságban forgó párás levegő
Mely hideg sziklába ütközve, ásta
Harapdálta nem csak őt, hol egy védtelen Orgona is nőtt.
Kis ágai alig bontottak rügyet
Siránkozott, hogyan került oda.
Mielőtt virágozott volna, érezve halálát
Elgondolkodóan mondta:Élvezni a Lila Nőt ágaim alatt, ki fogja?
Mindta csoda történt volna
Virágzott gyönyörben
Lilás-kék eső ömlött reájuk
Alatta reánk is színes bájuk.
Istenem, azok a pillanatok oly gyorsan teltek
Az Orgona elhalt, kiszáradt.
Ma, mi sem vagyunk ketten
És az üresség eláraszt.