Hűvös van?
Vagy csak én fázom?
Az Antarktisz vastag
jégpáncélján állok.
Aktivizálódik a lét,
narancs színű lóhere vitáz...
Szűköl a kutya,
nyíladozó szabotázs.
Futóhomokon óvakodva
oszlatjuk lélekölő éveink.
Monoton igába zárva,
sírhalmunk emelkedik.
Romvárosok foszló árkádjain járva,
korhadt deszkák síró nyikorgásán,
bennünk bízik a magányos,az árva,
üveggyöngyök orkán szerű szárnyán.
Port hord a szél.
Süvöltve kergeti papírfoszlányait,
akadozva támad,
s éli ki vágyait.
Olvadozó jégvirágok...
Tündér-tavak por-leple...
Bíbor színű kvantum-álmok
türemkedő ómenje.
Az Antarktisz jégpáncélján állok,
körülöttem dermesztő hideg...
Igen!Én fázom.
Hűvös van...
1990.