Hit a jövőben
Írta: Sancho Dátum: Március 12 2009 13:09:57
Z
Kertemben háromszínű lobogó hirdeti,
Hogy, Magyarnak e Földön, jó lenni.
Teljes hír
(gondolatébresztés március 15-re)
Kertemben háromszínű lobogó hirdeti,
Hogy, Magyarnak e Földön, jó lenni.
Kerítésem olvad, mint jéghegyek,
Ide születtem, és én innen el, nem megyek!
Talpra magyar! Őseim hangja szól,
Kifolyt vérük, s a tinta tollaikból.
De Ők itt maradtak, koporsók e föld alatt,
Kárpátok csúcsairól láthatod koszorús hantjukat.
A tó tükrében megnézem arcodat,
Csatákban vívtad ki győzedelmes harcodat,
Dacolva 161 éves, viharos szelekkel,
Maradtál, s a békében, a jóban hinni kell!
Talpra öreg, talpra fiatal! Hangom szól…,
Nem tanultunk semmit, abból a szép Szózatból?
„Hazádnak rendületlenül, légy híve, oh, magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar”
Mi van, amiért a földről felállni érdemes,
Könnyes szemekből átlátni, a cél, nemes?
Van háromszínű zászlóm, s Magyarnak lenni,
Itt nőjön rám temetővirág, el, ne kelljen menni!
Talpra magyar! A zászlót veled, de nélkülük vinni kell,
Hogy a Nap, minden reggel, csak érted kel,
Neked ragyog, neked nyugszik, sarjaidnak nőni kell,
Kezét fogd, s amikor csetli-botlik, segítsd fel!
Majd ha már csontjaink a sírban porladnak,
Vajon Ők, az utókornak mit hagynak?
Hagynak e piros, fehér, zöldet,
Hagynak e majd a magyarnak, szabad, szebb jövőket.
Lesz e munka, bér, nyugdíj, biztonság, család,
A barát összefog, vagy mind hazug, s csalárd?
Virtuális háború lesz, vagy elsöprő gombafelhő,
Elolvaszt, megsemmisít? Álmomban se jöjjön elő!
De míg kertemben ott látom a piros, fehér zöldet,
Nem engedem bemocskolni e Magyar földet,
Se Kölcseyt, se Vörösmartyt, sem Petőfit,
Mert bennem belőlük nő hazám iránt, az erős hit.