Ősvilág
Írta: Italy019 Dátum: Március 12 2009 13:10:39
Z
Félelmet, ártalmat szűl, átkozott vér, embernép.
Értelmen mérgezett győz, lázadnak bűneikért.
Káin öl, vészesen dúl, Ábelnek hűlt teste már.
Gyűledez féktelen gőg, rá szakad féktelen ár.
Teljes hír
Éjjelnek szárnyai óv, névtelen - szóttalan, új.
Tétlenek ó - magas fák, kékesen fénylik azúr.
Lényeknek árnya nincs még, végtelen tájakon űl,
szűntelen ébredez hűs, néptelen, ártatlan űr.
Félelmet, ártalmat szűl, átkozott vér, embernép.
Értelmen mérgezett győz, lázadnak bűneikért.
Káin öl, vészesen dúl, Ábelnek hűlt teste már.
Gyűledez féktelen gőg, rá szakad féktelen ár.
Szélesebb, tágasabbá változott, óh mennyit kiállt,
kínok közt szállt el, elmúlt, újszölött ősi világ.
Őrültek, gójok előtt érzelmes vágyakozók
térdelnek, bókolnak ők, kéretlen - múlatlan jók.
Százezer gyűl ellenség, kit glória áldása űz,
sír most mind, széles a sír, ég meleg, kénes, vad tűz.
Csábosan hívogatván kárhoztat, áhitoz szép lelkekért.
Hívők, ti is feleltek a hitetlenek tetteiért!
Régen a szeretetből, alázatból épült büszke vár,
most az az új trendi ha a szegény lopni jár.
Ádám fiai és Éva lányai erkölcsi szózatra vigyázban állt,
mai időkben ellfogadottá váltak a gátlástalan, vad orgiák.
Szélesebb, tágasabbá változott, óh mennyit kiállt,
Kínok közt szállt el, elmúlt újszölött ősi világ.