Múlt fátyla takarja szelíden
A szívemben megőrzött szerelmem.
Lángja kialudt, nem ég,
Csak emlékeimben él!
Leírt, de kimondatlan szavak
Ma mégis érzőn vallanak!
Hol van az ifjúkor álma,
S álmaink valósága?
Miért aludt ki a tűz lángja?
Első szerelmemről lebben a fátyol,
Őszbe hajló szívem újból lángol,
A hamuból feltűnik az arcod,
Szép emlékekkel a jelen harcol!
Ismét fogom forró kezedet,
Érzem vágytól lüktető szívedet,
S rám borul a múlt minden emléke
Vele az átélt pillanatok rejtélye
És a szerelembe zárt ifjúkor reménye!
Pécs, 2009-03-14