Kitaro: The Silk Road
https://www.youtube.com/watch?v=9ulc51ZOGQk&feature=related
Álmom selymes pázsitján
lépkedve találtam rád,
hangtalanul lopózva
kéklő csillagködön át.
Az éj fátylából szőtt
fellegek ráncaiba
rejtem borostás tekinteted,
szerelmet lopsz, édenbe csábítasz,
benned bolyongok, úgy simogatsz.
Érezd remegő leheletem fuvallatát,
mint az éledő tavasz mézédes nektárát.
Sodorj, hints a napjaimba
bársonyos, illatos szirmokat,
mutasd meg lelked templomához az utat.
Omoljon rám vágyakat ontva
meztelen köntöse a sóhajoknak,
sugárzó fényed öleljen,
könnyeim töröld le gyengéden.
Szívemben síró hegedű szó muzsikál,
halk szerenád, megigéz, majd tova száll.
Csendem tengerének tükrét
ragyogja be az éjszaka fényes foltja,
mosolygós hajnalt hozzon,
az éj búcsú csókja.
Szemed zöldjétől
legyen színesebb a világ,
lelkünk fénye lobogó fáklyaként
világítsa az öröklét végtelen tavát.
2009.03.15