Látlak.
Az ablakomból nézlek
Melynek sarkában egy pókháló...
Rezgését, mozgásod élteti.
Oly boldogan táncolsz, forogsz
Kábultan leesel
Felállsz, s újból táncolsz
Kacagásod jókedvet teremt.
Jaj, az Ég sötétedik
Szemeid figyelik a földet,
Villámok világítják arcod
Szemeid virítnak, fehérek.
A szél hajadat fonja
Ruhádat hasítja
Te, csak állsz mozdulatlan
Még két kis vércsepp földet mossa.
Csak állsz mozdulatlan s várva.
Egy erősebb vakító villám
Térdre kényszerít.
Ütése oly erős
Két szárnyat nyit.
Szaladok feléd,s cipelek ölemben téged
Csókolnám szádat életet adnák néked.
Te, nem törődsz mindezekkel
Figyelésed hideg
Szétnyílt szárnyaid
Az ég felé cipelt.
Figyelem távolodásodat
Szemeimben könnyek,
Suttogásom halk:
Mennyire szeretlek téged.
Azért haragudni nem tudok
Mert ott a vihar közepén,
Láttam hogyan születik...
Egy angyali lény.