A LOMBTALAN ÁGAK
Nézem a lombtalan fákat
Ahogy nyújtóznak az ágak.
Róluk rügyek kiabálnak,
A tavaszi napsugárnak.
Napsugár lassan jön, köszön
Fák közt elterjed az öröm.
Végre itt a nap az élet
Szinte érzem vágyuk, éget.
A kis dudor, hol rügy fakad
Mind, mind a fény felé szalad.
Így szüle a virág, levél
Az ágak közt a szél zenél.
Fény a drága kincs, életünk
Hallja mindenki énekünk.
Márciusi ifjak lelke
Szállnak most a fellegekbe.
A lombtalan ágak alatt
Most minden szív dalra fakad.
Jöjj drága szabadság szele,
Te vagy a lelkeknek szelleme.
Oh, fényes csillag napsugár
A fényed jöjjön végre már.
Szív a lélek azt akarja
Te légy neki a tavasza.
ZETA