Isten álma
Kacskaringós lángbetűkkel az égre írva,
Az emberi elme felfogni sem bírja.
Csillagmilliárdok minden egyes titka,
A gondolat születésének csepp kínja.
Az Isten álmodik, s álma formát ölt,
Álma az ember, ami egy világot kiölt.
Hús és vér, törékeny teremtmény,
Élete egy pillanat, szikra a szerencsén.
Nagy dolgokra született? Vagy haszontalan?
Titkokat lesen el, ám még is tudatlan.
Vért izzadva küzd, múltat és jövőt épít,
Gondolkodni tanul, gépeket, terveket készít.
De elmúlik egyszer, tovatűnik az emléke,
Megszületik, majd elmerül a nagy Nemlétbe.
Az örökkévalóságnak csak egyetlen pillanata,
Fénykép csupán, az Univerzum mozaik lenyomata.
S még is nagyszerű az ember, páratlan,
Mind egyedi kreálmány, hiába él számtalan.
Kitölti az egészet anélkül, hogy örökké válna,
Mindennek értelme, mozgatója az Isten álma…