Minden szívnek hajnalán,
Boldogan keresem a vágyat,
Hogy végre én is festő lehessek,
Ki tavaszba ecseteli a tájat.
De ha kell leszek én a virág,
Halkan, csendben növekszem,
S mint egy igazi jó gyermek,
Az Égnek magasába törekszem.
Vagy leszek, tavaszi könnycsepp,
Egy apró csepp, érzéki szemeden,
Mely mindig akkor hull. és hull,
Ha fájdalmas üresség van szíveden!
De ha kéred szivárvány leszek,
Szivárvány az örök hajnalok ködén,
Hogy érezd soha nem vagy egyedül,
Az Isten, mint szeretet- hajol föléd.
Most még itt vagyok, itt vagyok,
Reád mosolygok, s fogom kezedet,
S mint egy hűséges angyal, az éjben,
Foglalom, a mennyek felé, helyedet!