Hogy minden ami most kellett,
Már rég nem volt az enyém.
Csak vigasz jött utánam,
S én csak kullogtam feléd.
Tévedés volt a nyugalom,
Mit látszatként feltettem ajkamra.
Hogy minden rosszat elnyomjon,
Egy kis mosoly ragadt a falamra.
Kitört volna belőlem,
De a félelem nem hagyott.
A szívemből letörölt porból
Építettem újra egy várromot.