Búcsúzik a nap a nyártól,
Búcsúzik szívem a vágyam asszonyától.
Ahogy a napsugár melege gyengül,
Úgy szívem is szép lassan kihűl.
Eddig azt hittem, búcsúzó napsugár is meleg,
Hittem, hogy a szerelem észrevesz még engem!
Ma már tudom, sok volt a hiú ábránd,
S ábrándokból ritkán lesz valóság!
Szerettelek, benned jövő képeket láttam,
De hirtelen eltűntek a képek egymásutánban,
Nincs már jövő, nincs már remény,
Irántad érzett szerelmem már csak költemény!
Ha a verseket néha olvasni előveszed,
Ne könnyezz, szemed száraz legyen,
Könnyezni, csak nekem szabad,
Mert szerelmem tényleg mélyről fakadt!
Én már nem ültetek Ibolyát,
Számomra hervad minden virág!
Többé a virágokban sem hiszek,
Ők nem élnek szerelmi életet!
Mindig szépek és édesen illatoznak,
Mindent szirmuk köré fonnak,
S ha a virágában van a szerelmes méhecske,
Szirmukat összecsukva ott fogják örökre!
Pécs,2007-09-17