Némán hallgatott az út lépteink alatt,
mintha neki fájna, mi köztünk megszakadt.
Foszlány mosolyok és fel nem tett kérdések,
Kihült vágyak, derengő csacska emlékek,
Ostoba botlások, alantas érzelmek,
halandó életben elhantolt szerelmek.
Ketten-mégis magánybörtönbe zárt világ,
mellettünk ballagott csendben- fa, ház, virág.