Beköszöntött az ősz.
Fonnyadnak a levelek.
Beköszöntött az ősz.
Dideregnek a szívek.
Búcsúzik egy madár.
A nagy fa ágára száll.
Te sem jössz el ma már.
Az idő néha megáll.
De holnap itt leszel.
Hisz valami azt súgja.
"Az ősznek mért hiszel?
Hisz hazudni fog újra!"
Hazudik a levél,
mely azt igérte;marad:
Örökké mégsem él!
Ő is lomhán elhamvad.
Hazudik az erdő,
mely nyáron csókot szór rám!
Az arca szenvedő.
Szeretem.Mért vádolnám?
Semmit sem tehetünk!
Mi csak emberek vagyunk.
Gyűlölünk,szeretünk!
S közben gyarlók vagyunk!
Semmit sem tehetünk!
Nem Istennek születtünk.
Nagy dolgot nem teszünk:
Nyár!Újra eltemetünk!
Mindíg csak temetünk!
1989.
(Nem biztos.Csak azért gondolom,mert az '89. előtti verseimet megsemmisítettem!)