Fény voltál, maga a pazar csillogás,
meleget, életet loptál, elraboltad szívemet.
Eltűnt minden rossz emlék, helyébe
lépett az örök feledés.
Beborított, mámorrá nőtt szemembe,
létezésed kutatása, érintésed, szerelmes
együttléteinknek minden varázsa,
együtt építgettük a holnapot.
Mindennap vártalak, ábrándozva szőttem,
aranyfonalamon mesés kis álmokat.
Szőttem, szövögettem lassan 3 éve már,
Lassan megfejtettem szerelmünk titkát.
Még az enyém vagy egymást szeretve,
zálogba tartva magamnak szívedet.
A jövő képe már homályos,
nem törnek elő újabb álmok
2005. március 8. kedd