Az erdő, mező meséi
Írta: reitinger jolan Dátum: Március 16 2009 18:29:21

---

Gy

Repültem az éj, meg a zaj, meg a csend jött,

---

Teljes hír

---

A sas

Repültem az éj, meg a zaj, meg a csend jött,
S a sötétség rőt árnyai lent fedetlen,
Kutattam a távoli titkú jövendőt
És alattam a furcsa jelen merengett.

Testemen éreztem a táj puha halmát,
Igéztem a tündér gyönyört s tikkadt komor
Városokat, a jövendő birodalmát.
Mindent ami kelt és kihunyt, a sárt és port.

A tornyok, a hófalú házak, a kertek,
A szertelen hömpölygő ezüst folyamok,
Röptömre remegve rajongva figyeltek,
De elhaltak, elültek a régi zajok.

Ám jönnek új koszorúval szüzek, ifjak,
Az égen létezem én, a büszke király,
Ott hol hajnal árnyai-fényei ingnak,
Megrezdül a hullám-csobogású homály.

Feszítem szárnyam, szélívén tovaszállok,
Megszánom a Föld esendő madarait,
Mennybe majd repesve-lobogva zihálok,
A lelkem a sűrű légben marad meg itt.

Teszem még dolgom, szelek áramán lengek,
Felemelkedem és zuhanok szabadon,
Erős vagyok és ami itt megteremtett,
Azt holnap jövőm zenéjeként dalolom.