Sok, kínnal kikövezett utakat járva,
Mindig dönteni kénytelen vagyok,
Rettegést palástolva, árnyak közt bolyongva,
Embernek maradni megpróbálok.
Megannyi hazugság csonkolt igazsága
Köti szívemet a valóságba zárva,
Szabadság reménye a szívem mélyébe
Beássa magát a boldogságot remélve.
Hatalmas nehézség, ami vállamat nyomja,
Küszködve, gürcölve az emberi vadonba,
Ki győz és ki vesztes, talán azon múlna,
Hogy mégis győzni, vagy szenvedni akarok?
Terhemet hurcolva lépésről lépésre
Kegyetlen harcban a lelkemet védve,
Kitörni lehetetlen a tisztító napfényre -
Lassan elfáradok, és talán megalkuszok…
Beleköp a szemembe a szomorú valóság,
Elhagy a kínzó, emésztő hazugság,
Megtör a rohanó embertelenség,
Letipor a kegyetlen lelketlenség…
Szenvedek és próbálok ember maradni,
Meggyötörten, fáradtan a szépre gondolni,
Nyújtani a karjaimat és magamhoz ölelni
Azokat, kik még akarnak a világon Embernek lenni!
2009.03.