Kopogtatott kapumon a Boldogság
Bejött udvaromba és kiáltott
Én szerelmemmel sétáltam
Nem talált, kaput visszazárta, s távozott.
Kopogtatott ugyanúgy az Öröm is
Udvaromba lépett, megpihent a fák alatt.
Senki nem szólt hozzá
Gyorsan vette irháját, elszaladt.
Egyik nap a Baj is verte kapumat
Messze voltam, nyugodt lény
Küszöbömre feküdt
Megvárt, még hazaértem én .