Ha Casanova....
Ha Casanova bennem lakozna,
Kulcsom megnyitna minden zárat.
A tavasz illatfelhőket hozna,
És én poroznék virágot, százat.
Nekimennék teljes rössel
A bujaságnak egy vörössel.
Az sem lenne baj ha barna,
Hemperegnénk puha avarba'.
De lehetne fekete is a Nő,
Míg én macsó, latin szerető.
Vagy szőke, aranyhajú csoda!
- Nem hagynám szárazon soha.
Csak repkednék virágról virágra,
Gesztenyebarnáról padlizsánlilára.
Göndör hupikékről spenótzöldre,
Szállna a vágy míg tart a holdtölte.
Nem mondaná egyik sem nekem
Mint tulipán, ki becsukja kelyhét:
Tetszel fiú, de most nem ér a nevem!
- Elzárva előlem mézcsókú szerelmét.
Ha Casanova volnék kellenék neked,
A hűséget máson kérnéd számon.
Olvadnál karomban, zakatolna melled,
A szeretőm lennél nem csak a barátom.
Élveznéd a percet a röpke gyönyört,
Hiszen mást nem kaphatnál tőlem.
Vágyódásom évekig csak gyötört.
Nesze a testem! - A szívemet megöltem.