Beengedtelek a szívembe
És te is megtetted értem azt.
Beletapostam a lelkedbe
És soha nem nyújtottam érte vigaszt.
Hagytalak szenvedni miattam
És legjobban szenvedtem én,
Régi szép napjainkat sirattam
Szobámnak titkos rejtekén.
Szépen kezdődött szerelmünk
Egy forró augusztusi délután.
Addig sosem volt egymással ügyünk,
De rózsáiddal meghódítottál.
Egymást úgy tudtuk szeretni,
Hogy csókokkal fojtottuk a levegőt,
Nem tudtam nélküled létezni
És te voltál a legjobb szeretőm.
Ezt dobtam én el magamtól,
Egy hideg novemberi éjszakán,
Mert nem voltam tiszta akkor,
Elkábított az alkohol a buliján.
Aljasul, mocsokkal fertőzött,
Egy féreg, aki mindent megölt,
S kit szerettem, el kellett hagynom,
Elbújni a szomorú szeme elől…
Nem volt visszaút kettőnknek,
Mert azt nem tehettem meg,
Hogy hazugsággal éljek,
És veled boldog legyek.
Nem bírtam a szemedbe nézni,
Mert én voltam a mocskosabb,
Nem lehet így embert becsapni
Kérlek, bocsáss meg a gyarlónak.