Testünk forró kemence...
Együtt lélegzünk.
Az élet forrása,
A szerelem keresztje.
Meleg ágyak,simogatás,
Fel-fel törő vágyak,
Csillogó szemek,
Nyitott kapuk...
Suttogó hangok,
Lágy sóhajok.
Adunk és kapunk.
Zúgó harangok...
Végtelen idö...
Egy perc vagy év,
Mit számít,
Hogy gyűrött a lepedő!
Dereng a hajnal...
Vágyunk teljesül,
Szoros ölelésben
Lelkünk, testünk egyesül.
Álmodban nyáréji
Csillag voltál...
Zuhansz, zuhansz, zuhansz,
S csókokkal borítva az Oltár...
1990.