Bezárta a tél szelencéjét
Egy csodálatos tündér,
Bronzszínű ruhájában
A szelencén üldögél.
Aranyszínű fényben
Táncot lejt mellette,
Egy aranyos tündér
Tavaszért epedve.
Aranyos kis tündérke
Nyújtózkodik egyet,
És szivárvány tündöklik,
Díszíti az eget.
Két kezét gyorsan
A magasba tartja,
A Napnak sugarait
Avval igazgatja.
Aztán a fákhoz lép
S aranyos kezével
Pici rügyecskéket ültet
Az ágak hegyére.
Bontogatják lassan a zöld
Ruhácskájukat,
Betakarják vele
A hosszú faágakat.
Aranyszínű tündér
Szoknyáját lebbenti,
Alóla sok ezer
Pillangó röppen ki.
Repülnek a földnek
Minden zugába,
Szárnyaikat mossák
Napnak sugarába.
Amerre a tündér
Lábaival lépked,
Pázsitfüvek nőnek,
Zöldellnek a rétek.
Fehér hóvirágok
Ébredeznek lassan,
Lila krókuszok
Kacsintanak a Napban.
Aranyos tündérke
Énekel a Földnek,
Madárdal kíséri
Gyönyörű füttyökkel.
Ébred a természet
Egy új csodára várva,
Lehet, hogy a tavasz
A Világot megváltja!
Aranyszínű tündér
Mindenkit elbűvöl,
Lehet, hogy szebb lesz
Az élet a Földön?
Aranypor, varázslat?
Ki tudja, mi kell még?
Ébredjünk a tavaszban,
S éljük a Tündérmesét!
2009.