Felnéztem az égre
s megláttalak Téged.
Egy aranyló felhő voltál,
min átragyogott a napsugár.
A sugarak leértek hozzám,
éreztem, hogy simogattál.
Átölelt a fénysugár
úgy, ahogy Te szoktál.
Ó mily boldog voltam Drágám
Láttam szép szemed csillogását
Kicsit kacsintottál is rám
Ahogy mindig is tetted – huncutkán.
Szívem egyre hevesebben vert
Mert újból éreztem a szerelmet.
Érzelmeim az egekig csaptak
Kívántalak,akartalak.
Szerettelek volna megcsókólni,
újból forrón átölelni,
hozzád bújni szorosan,
azt hinni,hogy örökre az enyém vagy.
A gyönyör gyorsan tovaszállt,
Halványulni kezdett a fénysugár.
A napot sem láttam már
Félelem járta szívem át.
Aztán hirtelen rádöbbentem,
csak játszik velem a képzeletem.
Te már rég itt hagytál
számodra megszűnt ez a világ.
De én még mindíg várlak,
mindenben Téged látlak.
Nyugtass meg Drágám:
az aranyló felhő Te voltál.
Hullai Zsuzsa