Szemeidben égő csillagok,
láttam bennük a holnapot.
Engem néztek, rám vigyáztak,
oltották keserű magányomat.
Feléd nyújtottam két karom,
melengettem magam bársonyos pamlagodon.
Finom íze volt a mának,
messze dobtam fekete árnyam.
Rossz idő közeleg,
szakadatlanul esik házam felett.
Zárnom kell ajtómat?
Ázottan maradok egy magam.
Pamlagomon kisebb foltok eshetnek,
fesleni fog, beleszakadhat szívem.
Varrni nem lehet, bomlik!
Foltjait nem bírja ki sok teher.
2005. április 27. szerda