emlékszem az állandó beszélgetésekre
az estébe nyúló film nézésekre
mindent megtettünk volna egymásért
mindig lestük amit a másik kért
de elmulik minden lassan
s az ostor a barátságunkon csattan
a találkozások száma egyre csak csappan
s te változol lankadatlan
nézz szét magad körül
szenvedésednek senki nem örül
s az idő egyre csak röpül
a lelked szép lassan megsemmisül