Az Őszi est melegében mellettem ülsz...
Illatodat szippantom
Mely kék füstként libegve
Melleidről jő parfümként
S eszem járása ébredezik,
Románcom.
Furcsa szigetként, hol természeted adakozó
Gyümölcseiddel boldogítod az embert.
Vékony alkatú férfiak, fürge kezekkel
Hasonlíthatatlan asszony, mint bódító tenger.
S az illatod oly messzi tájra visz
Egy kikötő, hajók sokaságában gyűlve
Fáradtak a hullámoktól gyűrve.
Miközben, parfümöd lelkemet növeli
Mint szél mely a vitorlát duzzasztja...
Egy tengerész halkan valamit énekel dúdolva
És süllyedünk a mélybe, összefonva.