Ő,ki szírtként dacol a korral,
Bár teste törékeny,
borítva vérrel,porral...
Ő,ki mindenkin segít,
Talány marad mindig,
erőt honnan merít?
Bármennyi a munka...
Teste,lelke állja.
De Ő az is,ki sír,
Ha meghal a kutyája!
Ő az,ki bátorít.
Ő az,ki vádol.
Mindennel szembeszáll.
Ő itt, a bátor.
Ő,kinek szívébe mindenki belefér.
De Őaz is,ki dúl-fúl
Egy rozsdás szögért.
Ő az éjszaka elől menekűl,
De ha kedve tartja,
Délután is ledől.
Az Ő mondása
Közmondássá váljék!
Igazság,mit Ő mond:
"A gond nem játék".
-E hajszolt életét
Ő, mond meddig bírja?
Egekbe kiált fel
Teste,lelke kínja!
Féltem Őt a mától,
Féltem a holnaptól,
A hideg esőtől,
A perzselő Naptól.
Hétköznapi életét
Éli Ő nyugtalan,
Sosem békél meg,
Ő, a kortalan.
Kezének nyomát megtalálom
Ásón és kapán,
A szívem büszke rá,
Mert Ő az én APÁM...
1990.