...És veletek repülhetek
Írta: Szam Dátum: Augusztus 14 2007 10:32:45
Egy galamb ül a házunk tetején
Talán olyan magányos, mint én.
Teljes hír
Egy galamb ül a házunk tetején
Talán olyan magányos, mint én.
Ül a kéményen egy magába,
Várja a párját, de mind hiába.
Várakozással telnek percei,
? ül a kéményen és t?le jöhet bármi.
Szakad az es?, zúg a szél
A galamb a kéményen vár és még remél.
Reméli, hogy visszatér,
Reméli, hogy kell neki még.
Mert nem kell más neki csak a párja,
Nem kell más csak a mátkája.
Söpörhet hóvihar, jöhet hurrikán,
A galamb a kéményen még remél és vár.
Telnek a napok, egymást követik
A ház tetejér?l huhogás hallatszik.
Keservesen sír a galamb a kéményen,
Szomorúság, bánat lakik már az ? szívében.
A szerelme elhagyta, magányossá tette
Pedig nem kell neki más csak az ? szerelme.
Ne sírj kérlek drága, könnyed se hulljon
Hidd el nekem csak szólj neki, hogy visszataláljon.
Másnap reggel sok-sok nap után
A galambom nem ült ott már.
Felkelt a nap, úgy ragyog, mint régen
A madaram párjával köröz az égen.
Visszajött mátkája nagy-nagy szerelme,
Nem kell tovább már a kéményen ülnie.
Bánatos sem lesz már és magányos sem
Párja eljött hozzá, hisz ez a szerelem.
A harag elmúlt, nincs bánat szívébe
Ketten repülnek, szállnak fel az égbe.
Boldogság, öröm töltötte be helyét
Boldogság, öröm nem szegheti kedvét.
Talán nekem is a kéményre kéne ülni,
Hogy azt a percet ott várjam ki.
Azt a pillanatot, percet
Amikor visszakaphatom az életemet.
Légy madárka boldog,
Legyen életed jobb.
Talán egyszer én is madár leszek
És akkor veletek repülhetek.
2005. szeptember 5.