Elkülönítve, különített kasztok,
Ha tükörbe nézel, látod saját maszkod
A púder, mi takarja az énedet
Önmagad homálya, fedd fel kilétedet!
Hiába csinosítod arcod, hogy szép legyen
Mégsem te vagy, szereped végtelen
Egy ösztön, hogy megfelelj másoknak,
Hogy sztárolj, mások énjét lemásoljad
Töröld le a port, a nevet mit rád raktak
Törj ki ebből mutass példát a bátraknak
Vállald fel magad, mint egy ember ki él
Ki önmaga lehet ki nem ösztönből él,
Hanem tudással, felvértezve ésszel
Kíváncsi vagyok milyen messzire mész el
Mert nehéz az út, ha a kasztod már meg van
Színész lehet ezer, de ember csak egy van!