HATÁRON...
Mélán lezárul az éj
ablakomra rálehel a Nap,
bevilágít az április
és csépeli a mennyezetre
a mocorgó reggel lomhaságát...
Lenge táncukat járják az árnyak
szememben,- alakodra ébredek...
álmomat felissza a valóság
'míg csuhéjbarna
nyál kavarog a számban...
Testedig andalog vágyam
köréd fonódik a szeretet,
részegségem elterül ágyamon,
karommal hívlak
tekinteted keresem, hogy
láthassam napunkat felébredni...
Rejtem,- féltve a perceket
lelassult pillanattá fékezem
s 'míg tűz lobban a falakon
szavaim-szótlansága
...kaparja torkom...
belémszakadt,- elengedve...
Ajtó csukódik hangtalan,
fölöttem már kékség
csak bámulom-
mint hullámaiban
megpihent
néma víztükröt...
és lankás mosoly
cseng arcomon
ahogy ölemben
árad a fény...