Nem lenni sem több, se jobb,
itt vagyok Világ, csak a te rabod!
Elfogtad, s rabságban tartod,
nem ereszted áldozatod!
Sötét terem, komor padok...
Kívül a napsugár ragyog!
Kezünk lekötve...Csak lehetnénk szabadok!
És letűnnének végre a Földi napok...
Felhők között csak szabadon...
Nem sietni soha, sehova nagyon,
kék égben lebegni csak: 'Nyugalom!
Nem befolyásol semmi a Világon...'