Miért vagyok szomorú,
azon tűnődök nap mint nap.
Mintha gyászra hívna
minden egyes vasárnap,
mikor a nagy úr ünnepén
vigadnunk kéne.
Miért vagyok szomorú,
azon tűnődök nap mint nap.
Tán száll a szélben,
benne, ez bőre húsának
a teremtő emberén
búslakodás jele.
Miért van szomorúság,
csak kár és szenvedés magva.
Szemek könnybe lábadva,
lecsap ránk hosszú husáng
veszett módjára, halk kacajok
sötét ideje.
Díszesen a koszorú
korunk bűnös, szép nyakába.
Temetésre kürtszó,
Eltemettet őrült vad százada,
hanyatló világ búcsúzó
rossz gyermeke.