Hát nem csodálatos a Földi ember?
A vágya oly hatalmas, mint a tenger.
Éjjel megálmodja, békés szeretettel,
Nappal , alkot, épít nagy türelemmel,
S egyé válik sorsa a történelemmel!
De a gyáva, még álmodni sem mer,
Félelme, baja, oly sok, mint a tenger.
Éjjel álmában harcol az előítéletekkel,
Nappala telik a robottal lélektelennel
S gyáván lepaktál minden idegennel!
Álmok, vágyak megvalósítója az ember,
Akarata oly nagy, mint a viharos tenger.
Ha összefog, megbírkózik az elmekkel,
S alakítja hazája sorsát, az ellenekkel,
Mert telve szíve, lelke hazaszeretettel!
De gyáva népnek nincs hazája, ember!
Elárúlva, kihasználva, kínja, mint tenger!
Sem álma, sem vágya, telve gyűlölettel!
Hisz rabszolga saját honában intelemmel!
Alázattal bánjon, az elnyomó idegennel!