A természet csókja
Csókolja a folyót, oly lágyan enyelgőn,
Hullám bodorítón a reggeli szellő,
Melengeti a Nap lágy sugara bőven,
Kergeti a felhőt, most van felkelőben.
Epedsz tüzes ágyon, alázd meg a dölyföd,
Ha új szívre vágynál, hagyd el ezt a gőgöt,
A fa is ráhajol a selymes folyóra,
Hogy a tiszta vizét csókkal teleszórja.