Szent Ágoston imája után szabadon
Majd ha lelkem háborogva,
szavát emelve sorsa ellen,
jajgatna, sírna, lázadozna,
Krisztus lelke, szentelj meg engem!
Ha majd derűm gyászba borul,
vigasztald meg reszkető szívem,
s önnön szíved add vigaszul,
Krisztus teste, üdvözíts engem!
Majd ha bűntől megterhelten, testem is lázad ellenem,
majd ha sárral-vérrel beszennyezve háborog a lelkem
Téged hívlak, hozzád kiáltok könyörögve, kérve:
Krisztus oldalából kifolyt víz, moss tisztára engem!
Ha majd a csüggedés óráiban
erőm elhagy, s kegyelmed feledem,
bénán, nem bízva már semmi jóban,
Krisztus vére, lelkesíts fel engem!
Majd ha testem sajog, fáradt, s érzem felbukok,
hisz oly erősen nyomja vállamat keresztem,
nem pihenhetek és meg sem állhatok, jaj akkor
Krisztus kínszenvedése erősíts meg engem!
Óh édes Jézusom, hallgass meg engem,
mert mint János, szóm pusztába kiáltom,
s kimerülve már nem mozdul a nyelvem.
S fogam közül a szó végképp kihullott…
Szent sebeidbe rejts el engem!
Hagyd hogy lássam és érezzem
kezedbe szúródni szegem,
fájdalmad, mit én szereztem Neked!
Ne engedd, hogy valaha tőled elszakadjak,
és napfény aranyából szőtt hitem láncszemén
mint a pók a fonalán, csak feléd haladjak.
Vakíts el, vonzz engem, mint pillét a lámpafény.
A gonosz ellenségtől oltalmazz meg engem
mint lágy anya-öl fogd bölcsődbe testem-lelkem,
tartsd fölöttem hit-pajzsod, burkolj be, végy körül,
az Ördög ha megkísért, ne hagyj védtelenül!
Halálom óráján hívj magadhoz engem
a földnek ha enyészni itt hagyom a testem
s a mennynek kapuján dörömböl a lelkem,
országodba jutni engedj engem,
hogy szentjeiddel és választottaiddal örökre dicsőítselek, Amen.