Szunnyad a város. A hajnali fényben
Füttyöket hallat, a réteken ülve,
Színes madárhad, s a csendhona ébred,
Mintha csak halkan a szív hegedülne.
Látod-e asszony, a fény neked lobban?
Szép szavak árnyakat űznek el végleg,
Érzem, a vágy szava énekel jobban,
Jöjj ide kedves, vad tűz heve éget.
Édes, e lázamat oltani lázad
Tudja csak. Jöjj velem félelem nélkül,
Elmerül múlt, jelen, semmi sem lázad,
Édeni perceket vigyünk emlékül.