öreg muzsikus
hangszeréhez
nyúl,
az
lágyan
kezei közé
simul
röppennek
az akkordok,
mint
tavaszi szélben
vidám galambok
összeölelkeznek
ujjakkal a húrok
s levetkezve
a lélek
csak úgy
meztelenül
táncol
tenger hullámain
ahogy sziklához
verődve
megtörik
visszazuhan
a mélybe
sikolt a sirály
a magas égbe
fut-fut, csak fut,
ujj a húrokon
néha feljajdul
egy-egy cisz-mol
lelkembe tép,
megráz
magával vonszol
fel a csúcsra
ledob
tajgatoszi ájulásba
ne tedd le még
a vonót
játssz nekem
játssz,
csendes altatót
ha megtér lelkem
altasd el
szóljon még
a muzsikaszó