.jpg)
Sirályok
Ott fenn a magányos szirtek felett,
Vijjogó sirályok kerengenek.
Lenn a mélyben, kék fodrú habokban,
A vén hegy bókol nekik nyugodtan.
Felborzolt tollaikkal fehéren,
Csatáznak az égben és a mélyben.
A víz, az ég számtalan hajósát,
Egybeolvasztja álom és valóság.
Tükröződik létük lebegően,
Eggyé válnak vízben, levegőben.
A való és visszfény milyen rokon,
-Vetődik fel bennem-, a partokon.
Neked szárnnyal repül-e a tested,
Vagy tükörkép vagy, csalóka, festett.
S lelked csak színes felhőbe illan,
Vagy tüzes vér forr-e szárnyaidban.