Lélekharang-Néma gyászban
Írta: Kain-Hajnal Dátum: Augusztus 14 2007 15:38:00
Akác illat úszik
a könny?, nyári szélben.
Teljes hír
Lélekharang
Akác illat úszik
a könny?, nyári szélben.
Régi arcok gy?lnek
egy aprócska teremben.
Csöndes park,
ahol az épület áll
csak egy-egy sóhaj,
mi a magasba száll.
Igaz mindahány,
ki itt ma összegy?lt,
s másságuk is
egy érzésben vegyült.
Itt van ? is,
ki régen ellökött.
Ott áll némán
a többiek mögött.
Szeret mégis...
végre megértette,
s nem is tudja,
akkor miért tette.
Szíve felsír
egy röpke pillanatban,
s visszhangzik
a konduló lélekharangban.
Majd újra csönd...
a ravatal véget ér.
Lassan kísérnek
végs? nyughelyem felé.
Néma gyászban
Aprócska teremben
állok én,körülöttem
gyász ,s gyertya ég,
minden oly sivár.
Neki kellene most itt
állnia,s engem siratnia nem
pedig fordítva, megélnem
ezt már nem szabadna.
Mindenható,mondd
miért játszol velem,
?t taszítottad halálba
helyettem....
Bárcsak tudnám miért
tette,hisz ?t mindenki
szerette,százak állnak
most néma gyászban.
S bár kimutatni nem
mertem, hisz a jóisten
elszólított engem
de tudta ,szeretem...
Zokogásom próbálom,
de visszatartani nem
tudom, lelkem zokog,
miattam halott...
Néma gyászban ég a
lelkem,utolsó útjára
kísérem h?n szerelmem,
itthagyott hát,elment...végleg...