Lélekharang-Néma gyászban
Írta: Kain-Hajnal Dátum: Augusztus 14 2007 15:38:00


Akác illat úszik
a könny?, nyári szélben.


Teljes hír

Lélekharang


Akác illat úszik
a könny?, nyári szélben.
Régi arcok gy?lnek
egy aprócska teremben.


Csöndes park,
ahol az épület áll
csak egy-egy sóhaj,
mi a magasba száll.


Igaz mindahány,
ki itt ma összegy?lt,
s másságuk is
egy érzésben vegyült.


Itt van ? is,
ki régen ellökött.
Ott áll némán
a többiek mögött.


Szeret mégis...
végre megértette,
s nem is tudja,
akkor miért tette.


Szíve felsír
egy röpke pillanatban,
s visszhangzik
a konduló lélekharangban.


Majd újra csönd...
a ravatal véget ér.
Lassan kísérnek
végs? nyughelyem felé.



Néma gyászban


Aprócska teremben

állok én,körülöttem

gyász ,s gyertya ég,

minden oly sivár.


Neki kellene most itt

állnia,s engem siratnia nem

pedig fordítva, megélnem

ezt már nem szabadna.


Mindenható,mondd

miért játszol velem,

?t taszítottad halálba

helyettem....


Bárcsak tudnám miért

tette,hisz ?t mindenki

szerette,százak állnak

most néma gyászban.


S bár kimutatni nem

mertem, hisz a jóisten

elszólított engem

de tudta ,szeretem...


Zokogásom próbálom,

de visszatartani nem

tudom, lelkem zokog,

miattam halott...


Néma gyászban ég a

lelkem,utolsó útjára

kísérem h?n szerelmem,

itthagyott hát,elment...végleg...