emlékezz még a jurta nyílt sátor
merszet hogyan varázsolt a sámán
miként süvít körötted nyílzápor
hogy ősöd bátran ült lova hátán
miattad lett vándor az a sólyom
hogy az Uraltól a Hortobágyig
vezessen és lett Zvolenből Zólyom
dicsőségre szíved most is vágyik
idézd fel a szarvas hogyan szökken
miként csap le a Napfia-turul
hogy még él szivárvány a vízcsöppben
vércsepp a szívedből miért gurul
lásd meg újra a végtelen pusztát
a kürtök hívó hangjait halljad
mely ostorcsapásként rajtad fut át
s vérzivatar mi utánad ballag
hogy vett egy lóért földet itt Árpád
a tarsolyt mint váltotta fel erszény
jurtádra hogy dőlt monostor-árkád
hogy vált a pogány Vajkból keresztény
hogy lett a szittya nomádból jobbágy
büszke vitézből szipolyozó várúr
kövér legelőd kopár és sovány
üres a zsebed mit bárki áttúr
hitednél hogy lett fontosb a leltár
másén sajátján igát ki húzta
summás parasztból hogy lett proletár
hogy volt kezénél a kard vagy puska
otthon mesélte morzsolás örvén
bajtársak közt ha megtelt a kocsma
az Isonzónál ez meg ez történt
mikor sorozták hogy lett katona
hogy ment hadra labancra muszkára
ha az ellen a hazáját dúlta
kezet emeltek magyar hazára
másért nem ment ő a falván túlra
nem voltál katona nem vagy férfi
virtust fogdát a jóízű tréfát
a véres lövészárkot az érti
aki ingyen angyalbőrben sétált
nem maradt biz se honvéd se sere
zsoldossá vált népének korcs fia
férfilélek mindezen kesereg
nem maradt más mint a nosztalgia
hazafiság meg nem fizethető
pénzért nem lendül feljebb a dárda
lám nem kell senkinek ilyen erő
nem itthon ontja vérét mi drága