A Tavasz...
Egy illatozó festmény, rezgése ibolyaszínű.
Kint a kirakatban új verseskötet.
A város sóhajtozik, fúvó zenekarral keringőzik
Egy hosszú Tavasz álmokkal,
Véleményem szerint.
Egy hosszú Tavaszt híresztelnek körös-körül...
A hiábavalóság bekerít.
Minden tiszta most a Nap alatt
Ismeretlen ablakból egy asszony kinéz
Figyel mindent
Szemeit a kék égre reászegzi
És kacag.
Egy új Tavasz régi fájdalommal...
S csak jönnek emberek a földekről
A végtelenséget érezteti, megremeg.
Ne féljetek, mától minden lesz...
Úgy, mint rég.
Ó, de ez egy másik Tavasz
És elmélete szép.