2009-03-21
Írta: ZETA Dátum: Március 23 2009 07:51:56
H
Táncot járnak az emberek,
Szállni hagyják a lelküket.
Vele száll a múlt és pora,
Búcsúzik a jelen kora.
Teljes hír
2009-03-21
Táncot járnak az emberek,
Szállni hagyják a lelküket.
Vele száll a múlt és pora,
Búcsúzik a jelen kora.
Hol a lejtő szabadsága,
Ott a golyó meg nem álla.
Megindult a tavasz lelke,
Mint a fecske nyárra lelve.
Száll a vágy a béke vágya
Nem pihen a puha ágyba.
Sír a lélek alig férek
Nem rág többé már a féreg.
Egyenruha nem sokat ér,
A nép abból soha nem kér.
Abban is a nép lelke van,
A múlt ott van a parancsban.
Oh, te parancs átkozott vagy
Nem sokat ér már a szavad.
Szó a lelket sose érti,
De az a szót nem is kérdi.
Repül a vágy, repül egyre
Ott van az már a szívekbe.
Érzem is már, forr odabent
Kint az utcán a zászló leng.
A pillanat nagyon forró
A lángja az mégis oly jó.
Megindultak bent a lelkek,
Mindenki oly furcsa szerzet.
Kit érdekel a hatalom,
Vigyázzon az mostan nagyon.
Hol a lelkek találkoznak,
Virágkertről álmodoznak.
Hit az mindig szárnyakat ad
Aki repül, az álmodhat.
Nem győzhet más csak a hitünk,
Talán, talán mind elveszünk.
Nem virágkert még a jövőnk,
A gazdaság az a kötőnk.
Az köti a szárnyunk, vágyunk,
De van hitünk és szép álmunk.
Ha a tavasz rügyet fakaszt,
A szívünk is akarja azt.
Hideg az éj csillag ragyog
Hiába még fogam vacog.
Szívemben a jövő kopog,
A boldogság felém, kocog.
Csak egy csillag nem is ragyog
Sejtem, de már boldog vagyok.
Ki tudja a jövő, mit hoz,
Felhős az ég esőt okoz.
Oka neki a sok felhő,
Kilátásunk ez a jövő.
ZETA