MÁTYÁS KIRÁLY II. rész
Írta: gufi Dátum: Március 24 2009 09:08:40
Z
Királyunk már jó ideje, hogy özvegyen él,
Törvényes utódot a magyar így nem remél.
Ugyan szerelmi viszonyt folytatott Bécsben,
Ebből születik meg a szerelem gyermeke.
Teljes hír
MÁTYÁS KIRÁLY
1458—1490
(II. rész)
Most ezernégyszázhatvankilencbe lépünk,
Északon a cseh hadak sanyargatják népünk.
Elfoglalja Csehországot és Sziléziát,
Mostantól cseh királynak is jegyzi magát.
Királyunk már jó ideje, hogy özvegyen él,
Törvényes utódot a magyar így nem remél.
Ugyan szerelmi viszonyt folytatott Bécsben,
Ebből születik meg a szerelem gyermeke.
Edelpeck Borbála egy steini polgárlány,
Fiút szül hetvenhárom, április másodikán.
Mátyás adá néki a Corvin János nevet,
Ki a budai várban szépen cseperedett.
De Mátyásnak most már nősülnie kellett,
Egyre jobban követelték a nemesi rendek.
Az aragóniai Beatrix mellett döntöttek,
A nápolyi királyhoz leánykérőbe mentek.
A válasz igen, megtörtént a kézfogója,
Hetvenhatban jön a nagy lakodalma.
Ezen részt vesznek mind Európa nagyjai,
Frigyes nem jön, őt otthon az irigység veri.
Félti nagyon, semmivé válik szerződése,
Ha Beatrixnek, születik egy fiúgyermeke.
Na de ez nem zavarja a ceremóniát,
A királynét esküvő után megkoronázzák.
A fenséges hölgy vörös bársonyruhában,
Vállán fehér prémből mente, ujja kivágva.
Kibontott hajában igazgyöngy két sorban,
Mint valami Istennő a Szent Koronában.
A fehérvári szertartás végeztével,
Budára indulnak a nagy kísérettel.
A falakat arannyal szőtt posztó borítja,
A pohárszéken ékköves, ezüst boroskupa.
Mi szem száj ingere, minden az asztalon,
Patakokban folyik a bor, van nagy vigalom.
A mulatság napokig tart, ilyet még nem ültek,
A pórnép, a nemesség egyformán örülhet.
A vígságnak vége szorgos hétköznapok,
Beatrix a várba új kultúrát hozott.
A régi szkíta szokás mellé kedvesen,
A lakrészt, a konyhát átszervezte teljesen.
Mátyás közben újra a határokra figyel,
Az osztrák, lengyel, cseh szövetséggel,
Példát statuálva keménykézzel végez.
Frigyes most már ragaszkodik a békéhez.
Megkötik ugyan, de továbbra sem nyugszik,
Várja, hogy a török gyengítse Mátyás erőit,
Ki nagy haddal jön, betört ismét Erdélybe,
Székelyt, szászt mind öli, hányja kardélre.
Báthory vajda és Kinizsi Pál serege,
Kenyérmezőn lecsap a rengeteg törökre.
Kinizsi Pál minkét kezében hatalmas kardja,
Hullik a török, izmos karja, mint motolla.
A győztes csatát egyre több követte,
Mátyásnak kívülről nem jött segítsége.
Frigyes alkalmasnak véli a helyzetet,
Mátyás ellen jön, hátha koronát szerez.
Ki ekkor úgy dönt, most már nagyon elég,
Ideösszpontosítja teljes haderejét.
Sorra elfoglalja az osztrák várakat,
Nem kíméli az útjába eső városokat.
Június elsején négyszáznyolcvanötben,
Bevonul Bécs várába teljes harci díszben.
Hol Szent István templomának tornyában,
Dicsőséggel lobog a magyarok zászlója.
Hogy tovább növelje, méltán nagy tekintélyét,
Ezután Bécsbe helyeztette át székhelyét.
Nyolcvanhatban Ausztria hercege lett,
Az eseményekre ezután jobban odafigyelt.
A betegségek egyre jobban hátráltatták,
Szerencse a török sem erőltette harcát.
Számba tudta venni küzdelmes életét,
Reneszánsz festővel készíttette arcképét.
Mátyás udvarában a reneszánsz nyert teret,
Janus Pannonius pécsi püspök segített,
Valamint felesége a nápolyi hercegnő,
Ki által Budára, Firenzéből építész jő.
Jövének még híres festők és szobrászok,
Megkezdődnek sorban az átalakítások.
A firenzei építészek irányítottak,
Magyar, olasz, dalmát mesterek dolgoztak.
Könyvtárában is a Biblioteca Corvinia,
Már kétezerötszáz kódexet számlála.
Mindenek felett a legnagyobb gondja,
Nem születék néki törvényes utódja.
A jó Isten nem áldotta őket gyermekkel,
Meg kellett elégednie János herceggel.
Merthogy fiát hercegi rangra emelte,
Tisztességes vagyonnal meg pecsételte.
Négyszázkilencven, április negyedikén,
Rész vesznek a virágvasárnapi misén.
A szertartás után jött Velence követe,
A király kardjával őt lovaggá ütötte.
Ezek után a palotába visszatérve,
Mátyást fáradság és az éhség gyötörte.
Ebéd előtt hoztak néki egy tál fügét,
Egyet megevett, amit rossznak ítélt.
Haragra lobbant, hogy romlott fügét kapott,
Nemsokára szeme elhomályosodott.
Bevitték ezután a hálószobájába,
Az orvosok nem tudtak segíteni rajta.
A romlott füge vagy netán méreg vitte el?
A halál eljött érte hatodikán reggel.
Ágya mellett zokog ifjú reménysége,
A szerelem gyermeke, János személyében.
Másnap a bécsi udvarban felravatalozzák,
Ezután a holttestet zsöllyébe rakják.
Viszik a Dunához, hol áll már a hajóraj,
Mi elindul Budára a fájó rakománnyal.
Innen mennek tovább Székesfehérvárra,
Fehérvárnak Boldogasszony templomába.
A nagy oltár előtt a zsöllyét letevének,
Majd elejét veszik a rekviem misének.
Történt mindez, április huszonnegyedikén,
Nagyurak, nemesek álltak díszsorfalként.
Mivel a kápolnája még el nem készült,
Ezért a teste nem végleges sírba került.
Később mikor kész lett a sírkápolnája,
Elhelyezték őt díszes királyi kriptába.
Igazságáról és jóságáról népmesék születtek,
A korabeli írások ilyet nem említettek.
Budapest,2009.március 23. Albert Ferenc