Egy francia parasztleány, ki szívében annál nagyobb,
képes volt megjövendölni a holnapot.
Irigylésre méltó erő lakozott benne,
mi őt halhatatlan mártírrá tette.
Gesztenye haját a szél hegyen-völgyön át fújta,
ménese patája nyomot vájt az útra.
Vágtája nyomán ezüst porfelhő termett,
eltökélt tekintete kitartásra intett.
Ezernégyszázhuszonkilencben maroknyi sereggel,
Orleans megmentésére kellett, hogy siessen.
A hazaszeretet érzése benne mélyen lángolt,
Reimsbe vezette a trónörököst, Károlyt.
Az uralkodó rendek parasztlázadástól tartottak,
ugyanazon aljas véleményen voltak.
Campaigne erődjénél esett csapdába,
nem is sejtette, milyen tragédia várja.
Eretnekség vádjával Rouen városában elítélték,
szerencsétlenségére máglyán elégették.
Országok hadakozása suhant el mellette,
a száz éves háború hősnőjévé tette.
Bár a halál angyala magával ragadta,
XV. Benedek pápa szentté avatta.
Különleges kitartó mivoltát
a mai napig őrzik a legendák.
Ez egy nagyon szép dal, versem ihletője:
https://www.youtube.com/watch?v=ig2Q4Ub4TnM