Jegyzet (egy levél margójára) próza
Írta: LouisdelaCruise Dátum: Március 24 2009 19:48:02
Gy
Naponta lebegek, a minden és a semmi határán,
Teljes hír
Tizedik
Lebegés
Naponta lebegek, a minden és a semmi határán, - hol egyik pillanatban sötét fellegek rontják kedvem, hol a napsugár szúrja szemem s vakít el, ne is lássam, hogy mily szép is e világ!
- A lét peremén ülve csak merengek egymagam, - mellettem rőt leveleket sodor a szél, majd eső csepereg - suttogva könyörög, - Ne még!
Majd hullik, áztatva hajam kócát s hidegen csurranva arcomon, könnyeimmel keveredve folytatja útját lefelé,
... - Sír a Világ!
S hull a feneketlen mélység felé, mely tárt karokkal vár! Ernyedt testem lelkevesztetten sodródik, játéka az örvénylő rossznak s már nincs ember, kinek kezét foghatná!
- Int egy Angyal, - ne félj csak várj!
- Hjaj, te balga, már megint, - ki vagy? - és meddig és miért?
Összetört szívem hegei már nem gyógyulnak soha, s így létem már három darabra szakadva vár teljes pusztulást!
Test, lélek és szívhalált!
- Vajon, meddig lét a lét?
- Vajon, hol a kezdet, s hol a vég?
- Már megint kérdések sora!
Még így a semmiben is, hát sosem lesz lelkemnek otthona?
Hol, s ki talál meg újra?
Életemben lámpások villantak fel pillanatokra, majd aludtak ki mind'-örökre!
Sosem érinthettem meg egyetlen csodát sem!
Kezeimben tartok egy más-világot s nem kell senkinek!
Nem kell!... - hjaj!
Suttog egy hang újra, -
- Talán szörnyeteg vérem hatja át e világom, s az pusztítana mindent, mit elér s rontással fenyeget?
Egy gonosz, melynek Isten is "takarodj utat" int?
Háború dúl bennem, és már nem nyugtathat senki és semmi sem!
20081001
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!