Szívemre tűzted gödrös Mosolyod,
Kezembe fűzted szép fehér Kezed,
Értéked végre már Te is tudod,
Tested tüzét is jobban ismered.
Örömre hajlik büszke Derekad,
Leányasszonyból végre nimfa vált,
Örömben ázik kibontott hajad,
Ha renddé szegünk ostoba szabályt.
Ha sikkantásod sóhajokra vált,
Gyűlik bennem a férfi-büszkeség,
S míg irigykedve szürkül kint az ég,
S a szomjas szellő esőért kiált,
A Szentek Szentje királlyá tesz engem,
S együtt szállunk a kéjes kínba fennen.
1991. július 24.