EGYSZER VOLT
/második rész/
Kiben nem hiszünk minek
Azok csak hideg vizek.
Nekünk meleg kell hittel
Amit senki nem visz el.
Itt megállok, hallgatok
Időben épp itt vagyok.
Most suttognak, nyüzsögnek
Nincs helye az örömnek.
A korhadt fa tövéből
Suttognak a jövőről.
Az ész áll csak egyhelyben
Megáll minden időben.
Idő robog sebesen
Azt mondja nincs kegyelem.
Hol ész áll idő helyett
Ott elszáll minden hitünk,
Elfogy, mint tiszta vizünk.
Kegyetlenek a szavak
Hisz itt csak egy rom marad.
Új tavasz, új nyár kell ide,
De nehéz, ha nincs hite.
Ha nem rügyeznek a fák
Nem is zöldellhet az ág.
Szabadságot, hitet ad,
Ha igazak a szavak,
Ha a nép választhat.
Hol nép helyett döntenek,
Fákat könnyekkel öntöznek
Csak a képzelet lebeg,
Mint felhő a tó felett.
Hol az Isten mond magyar,
Téged semmi nem zavar.
Mindenki vár, kiabál
Lassan jön a forró nyár.
Kipusztul fa és virág,
Talán kiszárad a szád.
Puszta fákon majd nyáron
Száraz ág lesz a fákon.
Jön a szikra, kitudja
Talán lángra borítja.
Megállok és hallgatok,
Mert sírnak az állatok.
Szemükben könny és patak.
Úgy csípnek a bogarak,
Mert kiszáradt a patak.
Ahol nincs víz se patak
Ott már nincsenek halak.
ZETA