Egy körben ülve, mely igazából nem az volt
Mandula, kihívóan szavát küldte gúnyosan:
Beszélj a szerelemről, Te annyira tudod.
Lealázóbb szó ide nem is kellett
A sokaság mintha csak engemet figyelt volna...
S akkor ,nagy hanggal felül kerekedtem
Szavammal hasítottam rajta.
Mikor a szerelem inteni fog felétek
Ösztönzését kövessétek.
Még akkor is ha utatok göröngyös, nehéz
És beszédjét figyeljétek, s higgyétek
Így lesz szép az egész.
Talán hangja összetöri álmaitok
Úgy mint a nyugati szél, mely virágos kertekben pusztít
Mert ilyen a szerelem:Koronáztat, s majd keresztre feszít.
Meglátjátok, növésre is megtanít
Nyír, a száraz ágaktól a rossztól megszabadít.
Egy szintre emelkedik veletek
Ágaitok kényezteti, jöjjön sok-sok szeretet.
Búzának kalászát ő lesz ki learatja
Csépeli, kihéjazza áldását adja a magvakra.
Csak gyúr, gyúr még leigázott ember vagy
Ezután jő a tűz, minden készen
Áldott meleg kenyér kerül az asztalra szépen...
S mind ezeket a szerelem adja
Szívetek belsejét megismeritek
Mert az élet szíve gyúrta.
És ha félni fogtok, csak keresve a pihenést a szerelmet
Akkor jobb lesz meztelenségetek takarni
Az Évszakokat meg nem ismerni.
Mert a szerelem nem birtokol
De, birtokolni sem szabad.
A szerelem útját megmutatja
Olvadozzál rajta.
Ismerd meg a fájdalmat, mélyen sebesítse lelked
Vérezz, szeress, értsed a szerelmet.
Napkeltekor szíved repdessen az örömtől
Adj köszönetet még egy napnak, nem csak álomból jön.
Déltájt mindig pihenj
Gondolatodat elragadja a szerelem
Megnyugvásként késő éjben elaludj
Mágja égjen szivedben.
Ajkadon az ének, szeretted dicsérje
S mindenki gyönyörködjön szépségében.
Mandula, milyen a szerelem szava?